fbpx

Gyermekkoromban sokat ácsorogtam dédnagymamám mellett amikor sütött, főzött.

Fogta a lisztet, töltött a zománcos tálba belőle valamennyit…

Majd fogta a tejet, abból is töltött valamennyit egy kis piros zománcos edénybe és föltette a tűzhelyre melegedni néhány csipetnyi cukorral.

Néha beledugta az ujját, leellenőrizve, hogy kellően langyos-e már a tej.

Ha jó volt, abba morzsolta bele a kockából letört élesztő darabkáit.

Aztán csípett a sótartóból sót, vett 2 tojást és a liszt közepébe szórta.

Jöhetett a felfutott élesztő szintén a liszt közepébe.

Csípett a margarinból egy darabkát és elkezdte összedolgozni a fánknak való tésztát…

Csodálattal néztem, ahogy a kezei dolgoztak, ahogy az ujjai között egyszer csak kezdett összeállni a tészta.

Még egy csipet só, egy csipet cukor, egy darabka margarin…így ment ez addig, míg elkészült a friss kelt tészta, amire ment egy konyharuha és kezdődött a várakozás.

Amikor asszony lettem, elköltöztem férjemmel a szülőfalumból, önálló életet és háztartást kezdtünk vezetni.

Biztos, ami biztos, fogtam egy üres füzetet és egy nap még költözés előtt nagymamámat leültettem a konyhában és megkértem, hogy a kedvenc ételeim receptjét diktálja le nekem, hogy a messzi új otthonunkba is érezhessem azoknak az ételeknek az ízét, amit annyira kedveltem.

Addig remekül haladtunk, míg az összetevőket az egyes receptekhez összeszedtük.

És eljutottunk a mennyiségekhez…

-Mami, sóból mennyit teszünk?

-Hát, egy csipetnyit.

-Mennyi lisztet töltsek?

-Valamennyit, gondolomra.

-Margarinból? Hány dkg?

-Amennyit fölvesz.

-Milyen meleg legyen a tej?

-Elbírja a kezed, langyos.

-Cukorból?

– Ízlés szerint.

Ott ültem, és konkrét mennyiségek nem kerültek bele a receptfüzetbe, csak a következő szavak:

Kézmeleg, langyos, csipetnyi, valamennyi, gondolomra, amennyit fölvesz, ízlés szerint.

Amikor elkezdtem szappant készíteni, már gyakorlott háziasszony voltam.

Értettem és magam is bátran használtam azokat a kifejezéseket, amik egykor a receptkönyvembe kerültek.

Emlékszem, amikor először kérdezték meg egy szappankészítő tanfolyamon tőlem, hogy egy adott szappanrecepthez mennyi illóolaj, mennyi szárított gyógynövény, vagy mennyi színezőpor kell.

Vagy hogy meddig kell hűteni a lúgot, vagy melegíteni az olajokat?

És ott, akkor eszembe jutottak a nagyik mérőszavai :-).

A lúgoldat hűtése és az olajok melegítése egyszerűen fogalmazva csak a “langyosságig”, amit a kezed kényelmesen elbír.

Hiszen én is hasonlót tudtam válaszolni: 1-1,5 kg szappanmasszához kb. 1-2 evőkanál agyagpor, 10-20 ml illóolaj és 3-4 evőkanál szárított gyógynövény.

De egyébként mindez ízlés szerint változhat… 😉