Gyermekkoromban sokat ácsorogtam dédnagymamám mellett amikor sütött, főzött.
Fogta a lisztet, töltött a zománcos tálba belőle valamennyit…
Majd fogta a tejet, abból is töltött valamennyit egy kis piros zománcos edénybe és föltette a tűzhelyre melegedni néhány csipetnyi cukorral.
Néha beledugta az ujját, leellenőrizve, hogy kellően langyos-e már a tej.
Ha jó volt, abba morzsolta bele a kockából letört élesztő darabkáit.
Aztán csípett a sótartóból sót, vett 2 tojást és a liszt közepébe szórta.
Jöhetett a felfutott élesztő szintén a liszt közepébe.
Csípett a margarinból egy darabkát és elkezdte összedolgozni a fánknak való tésztát…
Csodálattal néztem, ahogy a kezei dolgoztak, ahogy az ujjai között egyszer csak kezdett összeállni a tészta.
Még egy csipet só, egy csipet cukor, egy darabka margarin…így ment ez addig, míg elkészült a friss kelt tészta, amire ment egy konyharuha és kezdődött a várakozás.
Amikor asszony lettem, elköltöztem férjemmel a szülőfalumból, önálló életet és háztartást kezdtünk vezetni.
Biztos, ami biztos, fogtam egy üres füzetet és egy nap még költözés előtt nagymamámat leültettem a konyhában és megkértem, hogy a kedvenc ételeim receptjét diktálja le nekem, hogy a messzi új otthonunkba is érezhessem azoknak az ételeknek az ízét, amit annyira kedveltem.
Addig remekül haladtunk, míg az összetevőket az egyes receptekhez összeszedtük.
És eljutottunk a mennyiségekhez…
-Mami, sóból mennyit teszünk?
-Hát, egy csipetnyit.
-Mennyi lisztet töltsek?
-Valamennyit, gondolomra.
-Margarinból? Hány dkg?
-Amennyit fölvesz.
-Milyen meleg legyen a tej?
-Elbírja a kezed, langyos.
-Cukorból?
– Ízlés szerint.
Ott ültem, és konkrét mennyiségek nem kerültek bele a receptfüzetbe, csak a következő szavak:
Kézmeleg, langyos, csipetnyi, valamennyi, gondolomra, amennyit fölvesz, ízlés szerint.
Amikor elkezdtem szappant készíteni, már gyakorlott háziasszony voltam.
Értettem és magam is bátran használtam azokat a kifejezéseket, amik egykor a receptkönyvembe kerültek.
Emlékszem, amikor először kérdezték meg egy szappankészítő tanfolyamon tőlem, hogy egy adott szappanrecepthez mennyi illóolaj, mennyi szárított gyógynövény, vagy mennyi színezőpor kell.
Vagy hogy meddig kell hűteni a lúgot, vagy melegíteni az olajokat?
És ott, akkor eszembe jutottak a nagyik mérőszavai :-).
A lúgoldat hűtése és az olajok melegítése egyszerűen fogalmazva csak a „langyosságig”, amit a kezed kényelmesen elbír.
Hiszen én is hasonlót tudtam válaszolni: 1-1,5 kg szappanmasszához kb. 1-2 evőkanál agyagpor, 10-20 ml illóolaj és 3-4 evőkanál szárított gyógynövény.
De egyébként mindez ízlés szerint változhat… 😉
